KENÉZLŐ HONLAPJA VAKOK ÉS GYENGÉNLÁTÓK SZÁMÁRA


Református egyház

Főoldal
Köszönő
Címer leírása
Településföldrajz
Településtörténet
Település statisztika
Önkormányzat
Polgármesteri Hivatal
Iskola
Óvoda
Egészségügy
Egyéb intézmények
Sport
Civil szervezetek
Szolgáltatók
Római katolikus egyház
Görög katolikus egyház
Református egyház
Látnivalók
Vissza az alap oldalhoz


Cím: 3955 Kenézlő, Nagyváradi u. 16.
Telefon: +36 47 344 043
Lelkész: Elek Gabriella

Hazánk területén a református egyház történetének kiindulópontját nem lehet pontosan meghatározni. A luther felléptével 1517-ben megindult a reformáció, pár év múlva hazánkba is átterjedt. A nemesek védelme alatt gyorsan tört előre az új evangéliumi hit, hogy a reformáció után egész Szabolcs megye területén már alig volt római katolikus plébánia. A 18. század elején 114 helység volt, ahol a református lelkipásztor működött és az ekkori időben már működött Kenézlőn is az egyház. Megalakulása után az egyház szűkös anyagi viszonyok között volt. Fő jövedelmi forrásuk a tized volt, amit felváltott az adó. A nyugtalan idők, háborús pusztítások és a vallásos üldözések következtében általánossá lett a nyomorúság. Váltakozó anyagi körülmények között is megmaradt a református egyház a mai napig. Feljegyzés szerint az egyházközösség alapíttatott 1627-ben. Hozzátartozott 1893-ig Viss község is. Az első lelkész Pacsoli János volt. Az egyháznak toronynélküli temploma volt, a középkori templomot a reformáció elterjedésével használatba vette a reformált gyülekezet, majd az épület használhatatlansága miatt fatemplomot építettek, mely már 1699-ben állott, mellette haranglábbal. A templom 1812-re elavult, így annak lebontása után 1812-1813-ban kőtemplomot építettek. Az egyháznak jótevője volt Bay László és neje Jakabfalvi Zsuzsanna. Kriptájuk a templom padlózata alatt van. Anyagilag sokat adtak az egyháznak, többek között két haranggal is megadományozták. A templom mellett épült a tanítói lakás és iskola, melybe 10-20 gyermek járt. 1773-ban Paragdi Mihály, 1774-78-ban Melegh József volt a tanító. Ez időtől 1900-ig az iskolának 23 tanítója volt. A legutolsó Nagy Béla az iskola államosításáig, kik az akkori vallási szellemben nevelték a tanulókat. A 19. században öt osztályos volt az iskolai oktatás. Nagy része kántor-tanító volt, kik értettek a zenéhez és az énekhez, így énekkara lett az Egyháznak 1893-ban. A megalapítója Hegedűs János volt. Az énekkar célja az egyházközösség emelése. Az egyháznak 1700-ban 320, 1889-ben 445 tagja volt. Az úrvacsorához volt 1896-ban két darab aranyozott kelyhe, szintén az évből egy darab aranyozott kehely e felírással: „Hivek adománya”. Az egyházi emberek sokat törődtek az emberek vallási nevelésével, a kultúrának terjesztői voltak. Már 1772-től vezettek a születésekről, házasságokról és a halálozásokról pontos feljegyzést. A szószék 1926-ban készült, Tóth Béla vencsellői kőművesmester készítette. Alja, lépcsőzete, mellvédje faragott homokkő. A szószék feletti koronát 1926-ban Szitár Ferenc vencsellői asztalosmester készítette fenyődeszkából. Négyzet alapú csapott gúla, alsó szélein fűrészelt díszítéssel. Közepén szőlőfürt és búzakalász. Az Úrasztala 1913-ból való, készítője Kiss Ferenc balsai kovácsmester. A Mózes-széket és a padokat Szabó Károly és ifj. Nyiri István kenézlői asztalosmesterek készítették 1926-ban. Az egyházi élet nagyban hozzájárult az emberi lelkek kialakításához az Istenben való hit megszilárdításában. A lelkészek az emberi szeretetet, megbecsülést, a túlvilágban való hitet hirdették. A bibliában megírtak megismerésére törekedtek s így megalakultak külön a fiú, külön a leány nőegyletek és a vasárnapi iskola is. 1899-ben újjá épült a tanítói lakás a tanteremmel. Mivel a meglévő templomnak, mely kőből épült, nem volt tornya, ezért 1926-ban tornyot építettek és a templomot is felújították. A földreform következtében a lelkészek részére kimértek 20, a kántor-tanító részére 15 hold földet. Díjlevéllel rendelkezett az egyház, melyben megtalálható: Mennyi járandóságot kaptak a lelkészek természetben a hívektől. Így gondtalanul működött az egyház. A faluban nem volt gyűlölködés, nem volt hatalomra törés a lelkészek között. Az egyházak megegyeztek egymással. A falu lakossága rendszeresen járt az istentiszteletre és minden gyermek a hittanórákra. A vegyes házasság nem volt tiltva. A háború után mint más községekben a régi hit életnek vége lett. Különösen az államosítás után a templomba járók száma csökkent, a hitoktatás sem ment, különösen akkor, amikor a lelkész is elment a faluból és a sok szigorítás a vallási élettel szemben erősödött. A templom áll, a parochiát újjáépítették, azonban sok idő kell ahhoz, hogy ismét úgy virágozzon az egyházi élet, mint a háború előtt.


Vissza az oldal tetejére

© 2003-2016 Me-NET Kft. - Miskolc • Impresszum