|
|
|
|
Cím:
3955 Kenézlő, Nagyváradi u. 16.
Telefon: 47/344-043
Lelkész: Elek Gabriella
Hazánk területén a református egyház történetének
kiindulópontját nem lehet pontosan meghatározni.
A luther felléptével 1517-ben
megindult a reformáció, pár év múlva hazánkba
is átterjedt.
A nemesek védelme alatt gyorsan tört előre
az új evangéliumi hit, hogy a reformáció
után egész Szabolcs megye
területén már alig volt római katolikus
plébánia. A XVIII. század
elején 114 helység volt,
ahol a református lelkipásztor működött
és az ekkori időben már működött Kenézlőn
is az egyház.
Megalakulása után az egyház szűkös anyagi
viszonyok között volt. Fő jövedelmi forrásuk
a tized volt, amit felváltott az adó.
A nyugtalan idők, háborús pusztítások
és a vallásos üldözések következtében
általánossá lett a nyomorúság.
Váltakozó anyagi körülmények között is
megmaradt a református egyház a mai napig.
Feljegyzés szerint az egyházközösség alapíttatott
1627-ben. Hozzátartozott
1893-ig Viss község is.
Az első lelkész Pacsoli János
volt. Az egyháznak toronynélküli temploma
volt, a középkori templomot a reformáció
elterjedésével használatba vette a reformált
gyülekezet, majd az épület használhatatlansága
miatt fatemplomot építettek, mely már
1699-ben állott, mellette
haranglábbal. A templom 1812-re
elavult, így annak lebontása
után 1812-1813-ban kőtemplomot
építettek. Az egyháznak jótevője volt
Bay László és neje Jakabfalvi
Zsuzsanna. Kriptájuk a templom
padlózata alatt van. Anyagilag sokat adtak
az egyháznak, többek között két haranggal
is megadományozták. |
|
|
|
A
templom mellett épült a tanítói lakás és iskola,
melybe 10-20 gyermek járt.
1773-ban Paragdi Mihály, 1774-78-ban
Melegh József volt a tanító. Ez időtől
1900-ig az iskolának 23 tanítója
volt. A legutolsó Nagy Béla
az iskola államosításáig, kik az akkori vallási
szellemben nevelték a tanulókat. A XIX. században
öt osztályos volt az iskolai oktatás. Nagy része
kántor-tanító volt, kik értettek a zenéhez és
az énekhez, így énekkara lett az Egyháznak 1893-ban.
A megalapítója Hegedűs János
volt. Az énekkar célja az egyházközösség emelése.
Az egyháznak 1700-ban 320, 1889-ben
445 tagja volt. Az úrvacsorához volt
1896-ban két darab aranyozott
kelyhe, szintén az évből egy darab aranyozott
kehely e felírással: "Hivek adománya".
Az egyházi emberek sokat törődtek az emberek
vallási nevelésével, a kultúrának terjesztői
voltak. Már 1772-től vezettek
a születésekről, házasságokról és a halálozásokról
pontos feljegyzést.
A szószék 1926-ban készült,
Tóth Béla vencsellői
kőművesmester készítette. Alja, lépcsőzete,
mellvédje faragott homokkő. A szószék feletti
koronát 1926-ban Szitár Ferenc
vencsellői asztalosmester készítette fenyődeszkából.
Négyzet alapú csapott gúla, alsó szélein fűrészelt
díszítéssel. Közepén szőlőfürt és búzakalász.
Az Úrasztala 1913-ból való,
készítője Kiss Ferenc balsai kovácsmester.
A Mózes-széket és a padokat Szabó Károly
és ifj. Nyiri István
kenézlői asztalosmesterek készítették
1926-ban.
Az egyházi élet nagyban hozzájárult az emberi
lelkek kialakításához az Istenben való hit megszilárdításában.
A lelkészek az emberi szeretetet, megbecsülést,
a túlvilágban való hitet hirdették. A bibliában
megírtak megismerésére törekedtek s így megalakultak
külön a fiú, külön a leány nőegyletek és a vasárnapi
iskola is.
1899-ben újjá épült a tanítói
lakás a tanteremmel. Mivel a meglévő templomnak,
mely kőből épült, nem volt tornya, ezért 1926-ban
tornyot építettek és a templomot is felújították.
A földreform következtében a lelkészek részére
kimértek 20, a kántor-tanító
részére 15 hold földet.
Díjlevéllel rendelkezett az egyház, melyben
megtalálható: Mennyi járandóságot kaptak a lelkészek
természetben a hívektől. Így gondtalanul működött
az egyház.
A faluban nem volt gyűlölködés, nem volt hatalomra
törés a lelkészek között. Az egyházak megegyeztek
egymással. A falu lakossága rendszeresen járt
az istentiszteletre és minden gyermek a hittanórákra.
A vegyes házasság nem volt tiltva. A háború
után mint más községekben a régi hit életnek
vége lett. Különösen az államosítás után a templomba
járók száma csökkent, a hitoktatás sem ment,
különösen akkor, amikor a lelkész is elment
a faluból és a sok szigorítás a vallási élettel
szemben erősödött. A templom áll, a parochiát
újjáépítették, azonban sok idő kell ahhoz, hogy
ismét úgy virágozzon az egyházi élet, mint a
háború előtt.
|
|
|
|
|
|
|
|