Cím:
3955 Kenézlő, Nagyváradi u. 38.
Telefon: 47/344-064
Esperes-plébános: Polyák
József
A régi feljegyzések alapján Szabolcs vármegyében
a hazát kereső magyarok, keresztényeket
lelhettek Szabolcsban. Tény, hogy Szent
László idejében Szabolcsban zsinatot tartottak.
1333-1337-ben több plébános
volt kik már a nyolcvanadik életévüket
betöltötték. Több monostort és kolostort
alapítottak. A középkorú ember sokat gondolt
a lelkére. Istennek akart tetszeni. Ilyen
Istennek tetsző cselekedet volt a szerzetesek
letelepítése.
A szépen virágzó katolicizmusnak a mohácsi
vész és az úgynevezett hitújítás vetett
véget. A szervezetlen emlékű mohácsi csatában
elpusztult országunk színe - virága. Főurak,
nemesek, jobbágyok egyaránt. A kettő királyság
alatt egyik király sem gondolt arra, hogy
valóban egyházias érzésű, hitű püspökök
kormányozzanak, hanem az egyes pártjukra
állott főurak jutalmazására használták
fel a püspöki járandósságokat.
Ehhez az országos csapáshoz a vármegye
fekvése is hozzájárult. Átmenő országút
volt Szapolyai János,
majd később Bocskai, Bethlen Gábor,Rákóczi
György felkelő csapatai
számára, ahol pusztítva és rabolva vonultak
át a megyén. Nem kímélte hazánkat a másfél
évszázadon át megszállva tartó török sereg
sem. Igen gyakorta jöttek be a vármegye
területére és ilyenkor mindig füstölgő
romhalmazokat hagytak maguk után. Az ellenséges
betöréseken kívül a pártoskodás ütötte
fel a fejét a megyében. A történelem tanúsága
szerint pedig fellázad jobbágyok sem kíméltek
semmit. Két évtizeden keresztül tartott
a pusztulás a megyében.
A protestanizmus is igen megerősödött
Szabolcs megyében. Csak a templom maradt
katolikus kézben. A XVIII. század
végén felvették a harcot, a küzdelmet
a portestáns gyülekezetekkel és 1700 elején
már több parochia található Szabolcs megyében.
Ilyen körülmények között Kenézlő
községben sem virágozhatott a
katolicizmus.
1784-ben éledt fel újra
a szomszéd községben Zalkodon
a plébánia. A tokaji
plébános Molnár András
bécsi apát végrendeletében a zalkodi
templom építésére hagyományozta
vagyonának egy részét. Utóda Csák
István tokaji plébános 1750.
április 10-én számolt be arról,
hogy a kőművesek bére 800 Rh-el-ba
került.
A templom első plébánosa Teglóczi
József volt, később egri kanonok
ki nagyon szorgalmazta az építést és végre
1756-ban a szabolcsi
esperes Szent Mária Magdolna
tiszteletére benediktálta.
Kenézlőn ebben az időben
nem volt plébánia, sem templom, hanem
filiája volt Zalkodnak.
Évszázadokon át a zalkodi plébánosok irányították
a hitéletet a faluban, hol a lakosok száma
1762-ben 493 fő volt.
Ismeretlen, hogy felekezetenként milyen
volt a megosztás. A későbbi időben épült
iskola és kántori lakás is.
Az iskola egyúttal kápolna is volt, melyben
havonta egy alkalommal lett tartva mise,
természetesen latin nyelven. A hitélet
a kántorra, a tanítóra lett bízva, ki
a vallást is tanította.
Pontos adatok nincsenek, hogy az iskolába
meddig jártak a gyermekek. Több mint valószínű,
hogy négy vagy öt osztályt jártak ki és
legfontosabb volt az írás, olvasás, számolás,
valamint az egyházi élet tanulása. Volt
időszak, amikor a görög katolikus lelkész
tanította a hittant a gyermekeknek.
Az első világháború után 1933-ban
a községben létrejött a plébánia. Új templomot
kezdtek építeni, mely 1932-ben fel is
épült. A templom pártfogója Szent
Mihály arkangyal. Ezért tartják
a római katolikusok ma is a templomi búcsút
Szent Mihály napján.
A templom építéséhez és a támogatáshoz
nagyban hozzájárult dr. Szalay
Gézáné földbirtokosnő. Ki a paróchia
részére lakást biztosított, melyben Zalkodról
átjött Darányi János
lelkész. A földbirtokosnő a mindenkori
papnak 50 hold, a kántor-tanítónak
25 hold földet ajándékozott.
|
|
