KENÉZLŐ HONLAPJA VAKOK ÉS GYENGÉNLÁTÓK SZÁMÁRA

Cím: 3955 Kenézlő, Nagyváradi u. 38.
Telefon: +36 47 344 064
Esperes-plébános: Polyák József

A régi feljegyzések alapján Szabolcs vármegyében a hazát kereső magyarok, keresztényeket lelhettek Szabolcsban. Tény, hogy Szent László idejében Szabolcsban zsinatot tartottak. 1333-1337-ben több plébános volt kik már a nyolcvanadik életévüket betöltötték. Több monostort és kolostort alapítottak. A középkorú ember sokat gondolt a lelkére. Istennek akart tetszeni. Ilyen Istennek tetsző cselekedet volt a szerzetesek letelepítése. A szépen virágzó katolicizmusnak a mohácsi vész és az úgynevezett hitújítás vetett véget. A szervezetlen emlékű mohácsi csatában elpusztult országunk színe – virága. Főurak, nemesek, jobbágyok egyaránt. A kettő királyság alatt egyik király sem gondolt arra, hogy valóban egyházias érzésű, hitű püspökök kormányozzanak, hanem az egyes pártjukra állott főurak jutalmazására használták fel a püspöki járandóságokat. Ehhez az országos csapáshoz a vármegye fekvése is hozzájárult. Átmenő országút volt Szapolyai János, majd később Bocskai, Bethlen Gábor, Rákóczi György felkelő csapatai számára, ahol pusztítva és rabolva vonultak át a megyén. Nem kímélte hazánkat a másfél évszázadon át megszállva tartó török sereg sem. Igen gyakorta jöttek be a vármegye területére és ilyenkor mindig füstölgő romhalmazokat hagytak maguk után. Az ellenséges betöréseken kívül a pártoskodás ütötte fel a fejét a megyében. A történelem tanúsága szerint pedig fellázad jobbágyok sem kíméltek semmit. Két évtizeden keresztül tartott a pusztulás a megyében. A protestanizmus is igen megerősödött Szabolcs megyében. Csak a templom maradt katolikus kézben. A 18. század végén felvették a harcot, a küzdelmet a portestáns gyülekezetekkel és 1700 elején már több parochia található Szabolcs megyében. Ilyen körülmények között Kenézlő községben sem virágozhatott a katolicizmus. 1784-ben éledt fel újra a szomszéd községben Zalkodon a plébánia. A tokaji plébános Molnár András bécsi apát végrendeletében a zalkodi templom építésére hagyományozta vagyonának egy részét. Utóda Csák István tokaji plébános 1750. április 10-én számolt be arról, hogy a kőművesek bére 800 Rh-el-ba került. A templom első plébánosa Teglóczi József volt, később egri kanonok ki nagyon szorgalmazta az építést és végre 1756-ban a szabolcsi esperes Szent Mária Magdolna tiszteletére benediktálta. Kenézlőn ebben az időben nem volt plébánia, sem templom, hanem filiája volt Zalkodnak. Évszázadokon át a zalkodi plébánosok irányították a hitéletet a faluban, hol a lakosok száma 1762-ben 493 fő volt. Ismeretlen, hogy felekezetenként milyen volt a megosztás. A későbbi időben épült iskola és kántori lakás is. Az iskola egyúttal kápolna is volt, melyben havonta egy alkalommal lett tartva mise, természetesen latin nyelven. A hitélet a kántorra, a tanítóra lett bízva, ki a vallást is tanította. Pontos adatok nincsenek, hogy az iskolába meddig jártak a gyermekek. Több mint valószínű, hogy négy vagy öt osztályt jártak ki és legfontosabb volt az írás, olvasás, számolás, valamint az egyházi élet tanulása. Volt időszak, amikor a görög katolikus lelkész tanította a hittant a gyermekeknek. Az első világháború után 1933-ban a községben létrejött a plébánia. Új templomot kezdtek építeni, mely 1932-ben fel is épült. A templom pártfogója Szent Mihály arkangyal. Ezért tartják a római katolikusok ma is a templomi búcsút Szent Mihály napján. A templom építéséhez és a támogatáshoz nagyban hozzájárult dr. Szalay Gézáné földbirtokosnő. Ki a paróchia részére lakást biztosított, melyben Zalkodról átjött Darányi János lelkész. A földbirtokosnő a mindenkori papnak 50 hold, a kántor-tanítónak 25 hold földet ajándékozott. Ez időben a római katolikusok száma 700 fő volt, kik mindnyájan istenfélő és templomjáró emberek voltak. A templom mindig tömve volt még a litánián is, a misén már be sem fértek a templomba. Az egyház a rakamazi kerülethez tartozott, a tanfelügyelője Sánkövy Körnél esperes volt, rakamazi plébános, ki évente egyszer egyházi látogatást tett a parochián és az iskolában. Az egyházi iskolában a tanító (kántor) Dukon Béla volt, tanította az 5-6. osztályt és 45 tanulója volt. Ketényi Vilma tanítónő tanította a 3-4. osztályt. A tanulók száma 48 fő volt. Ekkor épült két tantermes iskola. Működött a Katolikus Agrár Ifjúsági Legényegylet, mely megszűnt 1948-ban. Valamennyi gyermek rendszeresen járt hittanra. A vallásos élet nagyon csökkent a háború után az iskolák államosításával. Jelenleg a templomba járók száma az országos átlaghoz hasonló volt. A hittanra járók száma 70 fő. Hosszú éveknek kellett eltelnie, hogy az emberek szeresség Istent, egymást tiszteljék, becsüljék, mint régen.

© 2003-2023 Me-NET Kft. - Miskolc • Impresszum